Az ioncserélő gyanták eltérő affinitással rendelkeznek az oldatban lévő különböző ionokhoz, és szelektívek az adszorpciójuk szempontjából. A különböző ionok gyantacserével történő adszorpciójának mértéke általános szabály, de a különböző gyanták kissé eltérőek lehetnek. A fő szabályok a következők:
A kationok adszorpciója
A vegyértékionok általában előnyösen adszorbeáltak, míg a vegyértékionok gyengén adszorbeálódnak. Az azonos vegyértékű hasonló ionok közül a nagyobb átmérőjű ionok erősebben adszorbeálódnak. Egyes kationok adszorbeálása a következő sorrendben történik:
Fe3+ > Al{3+ > Pb{{{}} > Ca2+ > Mg2+ > K+ > Na+ > H+
Anionok adszorpciója
A szervetlen sav erős bázikus anionos gyantával történő adszorpciójának általános sorrendje a következő:
SO42->NO3- > Cl- > HCO3- > OH-
Az anionok gyenge bázikus anionos gyanták általi adszorpciójának általános sorrendje a következő:
OH-> Citrate 3- > SO42- > tartrate 2- >; Oxalate 2- > PO43- >NO2- > Cl- >; Acetát - > HCO3-
Színes anyagok adszorpciója
Erős bázikus anionos gyantát gyakran használnak a cukoroldat színtelenítésére. Erős adszorpciója a melanin (a redukáló cukor és az aminosav reakcióterméke) és a redukálócukor bázikus bomlásterméke, de a karamell pigment gyengén. Ez feltehetően annak a ténynek köszönhető, hogy az első kettő általában negatív töltésű, míg a karamell gyenge töltésű.
Általában a térhálósított gyanták ionokkal szembeni szelektivitása erősebb, a makropórusos gyanták szelektivitása pedig kisebb, mint a gélgyantáké. Ez a szelektivitás nagyobb híg oldatban és kisebb tömény oldatban.
